Slow Fashion a magyar divatiparban
Shoppingolás felelősséggel

Fogyasztói társadalom vagyunk, de lehetséges-e a fenntartható fogyasztás?
 

Manapság a divat felgyorsult életritmusunkból kifolyólag minden eddiginél tiszavirág életűbb. A közösségi média térhódításának köszönhetően egyre újabb trendek jelennek meg, és terjednek el gyakorlatilag azonnal bizonyos közösségeken és hálózatokon belül világszerte, aminek következtében egyes ruhadarabok viszonylag rövid időn belül kimennek a divatból. A fogyasztók úgy érzik, egyre újabb ruhákat kell vásárolniuk, hogy újra divatosnak érezzék magukat. Hogy a legújabb „it-darabok” iránti növekvő keresletet kielégítse, a textiliparnak is ehhez a felgyorsult ütemhez kellett alkalmazkodnia: az új divatipari irányzat, a fast fashion (magyarul gyors divat), a gyártási idő lerövidítését tűzte ki célul annak érdekében, hogy mindig új ruhákat tudjon a lehető legrövidebb idő alatt piacra dobni.

A divatipar társadalmi és környezeti kihatásai óriásiak. A fast fashion ruhák gyártása nemcsak pazarló kultúránkhoz járul hozzá, de az iparág ökológiai lábnyoma is messze meghaladja a fenntarthatóság szintjét. A mai divatrendszer egész értékláncát tekintve nagymértékben felelőssé tehető az ökológiai válságért, miközben veszélyezteti a környezetet és az emberi jólétet is. A fast fashion modell többek között az olcsó munkaerő kizsákmányolásával, a levegőszennyezéssel, a kimerült vízkészletekkel és a káros vegyszerek használatával is összefüggésbe hozható.

Megfigyelhető azonban a felelősség fokozatos felvállalása: egyre többen ismerik fel fogyasztói magatartásunk negatív környezeti hatásait, és követelik, hogy a nagyvállalatok változtassanak kereskedelmi szokásaikon a környezeti károk minimalizálása érdekében. Az, hogy tudomásunk van a nagy divatházak környezetkárosító üzelmeiről, befolyással bír az egyéni vásárlói döntésekre és a vásárlási magatartásra is. A fast fashion ellenmozgalmaként az utóbbi időben kezd meghonosodni a slow fashion (magyarul lassú divat) fogalma. A cél itt a fogyasztás lelassítása a ruhák élettartamának meghosszabbítása által. Vagyis egy társadalmilag tudatos mozgalomról van szó, amely a fogyasztók gondolkodásmódját a mennyiségről a minőségre igyekszik áthelyezni, arra ösztönözve az embereket, hogy kevesebb, ám cserébe jobb minőségű terméket vásároljanak. A ruházati ipar értékesítési tevékenységét azonban továbbra is jobbára a nagy, nemzetközi és multinacionális vállalatok határozzák meg. A magyar fogyasztók is elsősorban fast fashion márkák ruháit vásárolják. Azonban már itt is számos erőfeszítés történik a fenntartható fogyasztás és a helyi divatmárkák népszerűsítése érdekében. A slow fashion márkák támogatása fontos előrelépés a környezettudatos vásárlás területén.

A magyar GLAMOUR női magazin is felismerte ezt, és „Fenntarthatóság” elnevezésű rovatában online is tudósít a környezettel, a klímával és a fenntarthatósággal kapcsolatos témákról – mindeközben pedig gyakran elhangzik a slow fashion fogalma is. Maróy Krisztinával, a GLAMOUR Hungary főszerkesztőjével beszélgettünk, akit a témával kapcsolatos gondolatairól és munkájáról kérdeztünk:

Saját szerkesztői csapatot állítottak rá a „fenntarthatóság“ témájára – milyen célokat tűztek ki a fenntartható témákról való tudósításokkal, ami az olvasóikat illeti?

Nincs saját környezetvédelemért felelős csapatunk, de az egész szerkesztőség ezt szem előtt tartva dolgozik. Olyan szervezetekkel dolgozunk együtt, mint a Másfélfok és a Greenpeace vagy a Fridays for Future. A Másfélfok egy ökológusok, biológusok és tudósok által létrehozott weboldal, és mi segítünk nekik abban, hogy az ökológiai változásokkal kapcsolatos cikkeik, kommentárjaik, figyelmeztetéseik és magyarázataik minél több emberhez eljuthassanak. Eközben pedig mi is sok mindent tanulunk, ami érzékenyebbekké tesz minket a mindennapi élet során is. Az a célunk, hogy lépésről lépésre, de gyorsan segítsünk megváltoztatni olvasóink gondolkodásmódját. Én a szocializmusban nőttem fel, majd a kapitalizmus megjelenésével értem fiatal felnőtté, kritikusan viszonyulok a világhoz és önmagamhoz. Nagyon fontosnak tartom, hogy higgyünk abban, hogy lehet ökológiai szempontból elégedettebb és boldogabb életet élni.

Mit szól ahhoz, hogy a fenntarthatóság divatba jött?

Nagyszerűnek tartom, hogy egyre szaporodnak a zöld kezdeményezések, hogy a nagyvállalatok számára kötelezővé tették, hogy elgondolkodjanak ökológiai lábnyomukon, és azon, hogy mit tehetnek annak csökkentése és a Föld állapotának javítása érdekében. Az Európai Uniónak is sokkal szigorúbban kellene ezt szabályozni, és a lobbik ellenére én hiszek az alulról felfelé irányuló változásban. Nem hiszem, hogy manapság divatos vagy népszerű, ha egy cég nem tesz meg mindent, amit a közös jövőnk érdekében megtehet, de a következő öt évben egy olyan cégnek, amely továbbra is úgy viselkedik, ahogyan a mai tudásunk birtokában az ökológiai válság szempontjából már lehetetlenség, komoly problémákkal kell majd szembenéznie.

Ön szerint hogyan alakult a ruházati termékek fogyasztása és a divat? Mi a fontos ma a vásárlóknak, amikor ruhát vásárolnak?

Amikor egy olyan nagy online cég, mint a Zalando, speciális szűrőt állít be a környezettudatos ruhadarabok kiválasztásához, és arra ösztönzi a divattervezőket és a vállalatokat, hogy környezettudatos ruhákat kínáljanak, az szerintem azt mutatja, hogy egy vállalat képes etikusan cselekedni. A fenntarthatóság egyébként nemcsak az országunk védelméről szól, hanem az emberekhez való viszonyunkról is. Ahogy G. Langenwater írja "Planet first" című művében, nagyon fontos, „hogy tiszteljük az embereket (a vállalat minden szintjén), a közösséget és a szállítási láncot; hogy tiszteljük a bolygónkat, és ismerjük be, hogy az erőforrások végesek; és hogy olyan nyereséget termeljünk, amely ezeknek az elveknek a betartásából fakad."

Hogyan reagál a magyar divatszakma a fast fashion problémájára? Milyen fenntartható megoldásokat próbál találni?

A magyar divattervezők többnyire helyi piacokban gondolkodnak, de a nagyobb piacokban gondolkodó márkák, mint a Nanushka és az Aeron is üzleti tevékenységük alapvető részének tekintik ezt a fajta szemléletmódot. Szerintem nagy előrelépés, hogy az európai márkák nem Kínában vagy a Távol-Keleten gyártanak, hanem Európában. Arra számítok, hogy a következő öt évben hatékonyan szabályozzuk azt, hogy mit engednek be Európába, és hogy ez megváltoztatja majd a piacok működési módját. Az olyan divathetek pedig, mint például a dán Copenhagen Fashion Week, megmutatják, hogy lehet másképpen is gondolkodni a divatról ma, a 2020-as években.

Mire asszociál a slow fashionnel kapcsolatban?

Offline idő, összpontosítás önmagamra, értékes idő. Mindez annyival jobbá teszi az életünket!

Azok a vállalatok, amelyek nemcsak a slow fashion gyártására összpontosítanak, hanem hajlandóak szembenézni a fenntarthatóságot illető gazdasági, társadalmi és környezeti kérdésekkel is, nem jelentenek talán megoldást a globális klímaproblémára, de fontos első lépést jelentenek a pozitív változás felé. Gyakorlati szempontból a slow fashion hasznos eszköznek bizonyulhat a hazai ruhagyártás, valamint a helyi gazdaság fellendítésében Magyarországon és más országokban. Ráadásul a slow fashion kiszélesítheti a fogyasztók választási lehetőségeit is. A fiatal és független tervezők innovatív szellemét a helyi erőforrásokkal ötvözve a slow fashion valószínűleg olyan változatos divatot eredményez, amelyet már nem a tiszavirág életű, egymáshoz hasonló divatirányzatok határoznak majd meg.