Kerékpárbarát városok
„Az lenne a normális, ha James Bond biciklizne“

Bréma, az egykori Hanza-város, előkelő helyen áll a világ kerékpárbarát városainak listáján, megelőzve Bogotát és Tokiót is. De hogyan lehet egy autós várost kerékpáros várossá tenni? A brémai városi tanácsnál tevékenykedő Michael Glotz-Richter most elmagyarázza, melyek a legfontosabb szempontok.

Glotz-Richter úr, az elmúlt években Bréma rengeteget tett annak érdekében, hogy kerékpárbaráttá tegye a városi közlekedést. Eredményesek voltak a meghozott intézkedések? 

Brémában sokan közlekednek kerékpárral, éspedig mindegy, hogy férfiról vagy nőről, gazdag vagy szegény emberről, diákról vagy bankigazgatóról van-e szó. Minden negyedik utat kerékpárral tesznek meg, a belvárosban pedig még ennél is magasabb az arány. Ez azonban nem újdonság: Bréma mindig is elég erős kerékpáros kultúrával rendelkezett, ezért az infrastruktúra is mindig alkalmasabb volt erre a célra, mint más városokban. Olyan ez, mint a közeli Hollandiában, ahol tök rendben van, ha az ember kerékpárral közlekedik.

Hogy teljesít Bréma nemzetközi viszonylatban?

Az úgynevezett "copenhagenize index", amely 13 kategória alapján értékeli az egyes nagyvárosokat azt vizsgálva, hogy mennyire biciklisbarát a kiépítésük és a közlekedésük, Brémát a 11. helyre rangsorolja. Az első helyen Koppenhága és Amszterdam áll, Franciaország pedig Strasbourggal, Bordeaux-val és Párizzsal szintén megelőzi a német városokat. Az első helyeken csupa európai város áll, de közvetlenül Bréma után következik Bogota, nem sokkal utána pedig Tokió.

Hogyan határozza meg ez a biciklis kultúra a városképet?

A belvárosban időközben rengeteg ún. kerékpáros utca található. Ezeken autók is közlekedhetnek ugyan, de a kerékpárosok elsőbbséget élveznek. És bizonyos új szabályok is érvénybe léptek, például, hogy az egymás mellett való kerékpározás kifejezetten megengedett. A sofőröknek először meg kellett szokniuk ezt az új tempót. De nem az a célunk, hogy politikai ellentétet szítsunk az autók szerelmesei és az autógyűlölők között - egyszerűen egy másfajta megközelítésről van szó, amelyben nem az autó élvez automatikusan elsőbbséget.

Mi mindenre kell gondolni egy ilyen átalakítás során?

Valóban figyelembe kell venni néhány dolgot. Azzal kezdődik például, hogy elegendő lerakóhelyet kell létesíteni a kerékpárok számára; e tekintetben nagyon beváltak a brémai speciális kerékpártámaszok, amelyekhez biztonságosan oda lehet rögzíteni a kerékpárt. A könnyebb közlekedés érdekében a macskaköveket aszfaltra cseréltük. A villamosvonalakon is meg kellett terveznünk az átkelőhelyeket, ami igazgatástechnikai szempontból nagyon bonyolult volt ugyan, de megérte. Közel 20 éve elérhető a carsharing (autómegosztó) szolgáltatás a mobilpontokon, az autótulajdonlás alternatívájaként ez is nagyon fontos. Ezen kívül van számos pumpáló állomásunk, e-bike töltőpontunk, sőt még olyan kerékpárszervizünk is van, amely egyben kávézóként is működik. 2020-ban Brémában hozták létre Németország első kerékpáros városrészét. Mindez kerékpárbaráttá teszi a városunkat, de persze itt Brémában is van még mit tenni.

Évtizedek óta azon dolgozik, hogy a kerékpár legyen a legfontosabb közlekedési eszköz. Miért?

A saját autó nem játszhat többé központi szerepet. Ma már klímavédelemről és helyhiányról kell gondolkodnunk, és vannak még egyéb szempontok is. Az autók egyre nagyobbak, és a parkoló járművekkel tele vannak az utcák, alig lehet elférni tőlük. A gyerekek sem tudnak már az utcákon játszani: alig van hely, és mindenféle közlekedésből adódó veszélyek leselkednek rájuk. Ha a mindennapi teendőinket kerékpárral tudjuk le, időt és pénzt spórolunk. Kisebb a dugó, és ez mindenki számára előnyös. Ráadásul így valószínűbb, hogy a sarki boltban vásárolunk be, nem pedig egy bevásárlóközpontban, így ezzel a helyi kiskereskedőket is támogatjuk. A testedzés pedig egészséges és kikapcsol, a legtöbben amúgy sem mozgunk eleget. Minél kerékpárbarátabb egy város, annál kevésbé van szüksége az embernek saját autóra.

Mindenki készségesen egy irányba húz, vagy ütköznek olykor ellenállásba is?

Természetesen, hiszen bármennyire igyekszünk, nem tudunk mindenkinek a kedvére tenni. Németországban az autó rendkívüli érzelmi töltettel rendelkezik, így sok városban alig mernek hozzányúlni a témához. Igazából mi egy paradigmát állítunk a feje tetejére – az eddigiektől eltérően a kerékpározást részesítjük előnyben, és ezzel régi kiváltságokat döntünk meg. Azt akarjuk, hogy az „autóval csak vendég vagyok” felfogás érvényesüljön. Eddig ez általában éppen fordítva volt. A legfontosabb dolog az, hogy legyen elég bátorságunk csavarni egyet a régi nézőpontokon. Sok minden ugyanis fejben dől el. Vannak bizonyos uralkodó elképzelések arról, hogy milyennek kell lennie a mobilitásnak. Szeretnénk elszakadni attól a képtől, amely az 1960-1980-as években a mobilitással kapcsolatban kialakult, és helyébe 2030-ra a fenntarthatóság elvét helyezni.

Hogyan fog ehhez hozzá az ember?

Az infrastruktúra és a mobilitási kultúra mindig szorosan összefügg a beállítódásokkal, az attitűdökkel. És ezek nem egyik napról a másikra változnak meg. A régi filmekben az emberek magától értetődően dohányoztak mindenhol – ma már ezt nehéz elképzelni. Manapság pedig az autó van mindig jelen a filmekben. Ha 20 év múlva visszanézzük a Tetthely mai epizódjait, talán már csak a fejünket csóváljuk afölött, hogy milyen szerepet játszottak ott az autók. Annak érdekében, hogy javítsuk a kerékpározás megítélését Németországban, a Tetthely felügyelőit is kerékpáron vagy a közösségi autózás szolgáltatásait igénybe véve kellene nyomozni küldeni. Már próbáltam Bréma felügyelő asszonyát is erre ösztönözni, de sajnos beletörött a fogam. Az lenne a normális, ha James Bond biciklizne – ezzel megteremtődnének a jövőképes mobilitási kultúra alapjai.

Bréma élen jár ebben – és mi a helyzet máshol Németországban?

Sok minden történik Németország szerte, nagy- és kisvárosokban egyaránt. Berlinben már vannak ún. „pop-up”, magyarul kísérleti kerékpársávok, és Stuttgart is igyekszik - kell is, hiszen muszáj javítani a levegő minőségén. Minél többen kerékpároznak, annál kevesebb a dugó.

Mit tanácsol azoknak a városoknak, amelyek szintén ebbe az irányba kívánnak haladni?

Keressenek példaképeket a világ minden tájáról. Legyenek bátrak. Ne csak a szájuk járjon, tegyenek is valamit. Hallgassák meg az embereket, beszélgessenek velük. Viseljék el az ellenvetéseket, de ne hagyják, hogy a konfliktusok visszatartsák őket – hiszen az ilyen változások ritkán mennek végbe zajtalanul.