Kristina Sprindžiūnaitė ajánlja
Die Ostsee. Berichte und Geschichten aus 2000 Jahren (A Keleti-tenger. Beszámolók és történetek az elmúlt 2000 esztendőből)

© Galiani-Berlin Sok mindenről szó esik a kötetben összegyűjtött kétésfél kilogrammnyi irodalomban, ami túl van a meghitten ismerős partvonalakon, a nyári vakációk romantikáján, és rendszerint kiesik a látómezőnkből, mivel nem érintik a kereskedelmi útvonalak sem. Meglepően sokféle hangot szólaltat meg ez az antológia: a Nobel-díjasok és a kevésbé ismert, inkább helyi nagyságokként számon tartott szerzők mellett azoknak a koroknak a jelentős gondolkodói és írói is szóhoz jutnak az összesen százhat alkotót felvonultató kötetben, amikor nem osztottak még irodalmi díjakat, összességében tehát a középkori útleírásoktól és észak-német mondáktól kezdve egészen a modernitás és a háború utáni irodalom képviselőiig terjed a kínálat. Az ismert és a kevésbé ismert nevek, illetve szövegek között létrejövő kronológiai, földrajzi, valamint tematikus kapcsolódások révén válik puszta szöveggyűjteménynél sokkal többé ez az antológia, és nyomban érezhető is ez a többletérték a szép kiállítású könyvbe belelapozva.

Tovább fokozza a felfedezés örömét az a kellemes meglepetés, hogy manapság is lehetségesek még ilyen nyilvánvaló odaadással megvalósított projektek. Csakugyan odaadásról tanúskodik ugyanis az, ahogyan Klaus-Jürgen Liedtke, a többszörösen kitüntetett író és fordító elrendezi a szerzőket, illetve a szövegeket: a megérkezésről és az elindulásról, a képzeletbeli és a valós utazásokról, a vízről, a vízparti városokról, a tartományokról, a szigetekről és a perifériákról esik szó a kötet hét izgalmas fejeztében. Ilyenformán pedig nem csupán a partvidék kerülhet szóba, hanem számos érdekfeszítő, új részlet merülhet fel az összegyűjtött szövegekben: Kielben, Danzigban, Tallinban, Rigában, Szentpéterváron, Helsinkiben, Stockholmban és Koppenhágában, vagy Gotland, Rügen, Usedom, Bornholm és Gotska Sandön szigetén, illetve a Kur-földnyelven, netalántán a Ladoga-tó partján időzve változatos történetekkel találkozhat az olvasó emberekről és városokról, csatákról és személyes sorsokról.

„Saját” partjainkra visszatérve végül is két dolgot sajnálhatunk. Egyrészt azt, hogy milyen kevés fontos szöveg olvasható német fordításban, másrészt azt, hogy egy ilyen terjedelmes és igényes – sőt bizonyára nem utolsó sorban a német viszonyok között is szokatlanul nagy számú támogatónak köszönhetően valósággal pompás – kivitelű alapmunkának aligha van esélye arra, hogy megjelenjen a lényegesen szűkebb irodalmi piaccal rendelkező országokban is. Aki tehát olvas németül, az előnyben van akkor is, ha a szomszédok és történeteik felfedezése a cél.