Interjú Simkó Beatrixszal
„Számomra a nemzetközi lét és együttműködések természetesek”

Interjú Simkó Beatrix táncos-koreográfussal az It Contains Hard Parts c. előadás kapcsán.

Összefoglalnád röviden, miről szól az a projekt, amivel pályáztál a Goethe-Institut Kulturfonds alapjának támogatására?

© Dömölky Dániel A közösség és az egyén viszonyát vizsgáltuk az alkotói folyamatban. Milyen dinamikák, döntési mechanizmusok és feszültségek vannak jelen egy közösségben, csoporton belül, és hogy ezek a folyamatok hogyan fordíthatóak le a tánc és a mozgás nyelvére. A próbafolyamat tapasztalatai egy drámapedagógia foglalkozásban is testet öltöttek, az előadás kísérő programjaként.


Hogyan kerültél kapcsolatba az előadókkal, hogy kezdődött a közös munka?

A kapcsolódás visszanyúlik a hamburgi előadóművészeti tanulmányaimig, ahol megismerkedtem Florian Ententfellnerrel. Általa egy olyan csapat formálódott, amelyben mindenkinek van németországi kötődése, és sokuknak a Folkwang Egyetem a képzési háttere. Így alakult ki, hogy Nord-Rhein-Westfalen régióban valósult meg először egy alkotói rezidencia 2021-ben, részben az Imre Zoltán Program támogatásával, majd az előadás kreációs folyamata és a németországi bemutató is a régióban, Mülheim an der Ruhrban zajlott. A produkció egészen a kezdetektől német-magyar tengelyen valósult meg.

Miért gondolod fontosnak a nemzetközi együttműködéseket? Milyen tapasztalataid vannak?

Számomra a nemzetközi lét és együttműködések természetesek, ez a munkám alapja, szinte mindig ilyen koprodukciókban gondolkodom. A németországi jelenlét már közel 10 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor először Leonardo (2012), majd a Theatertreffen (2015) ösztöndíjakkal Berlinben töltöttem némi időt. 2016-tól folyamatosan nemzetközi együttműködésekben veszek részt. Érdekelnek a különböző társadalmi kontextusok, a soknyelvűség, a folyton úton levésből adódó kulturális és érzelmi hatások. Ezek nagyon erős inspirációs források számomra. Hamar otthon érzem magam más helyeken, s ennek a megismerési mechanizmusa foglalkoztat. Így a munkám során és készülő produkcióiban is törekszem erre a sokszínűségre és változatosságra.

© Dömölky Dániel Milyen különbségeket, vagy épp hasonlóságokat látsz a magyar és a német tánc világában?

Strukturálisan a szabadúszó, társulattal nem rendelkező, projekt alapú működés nagyon hasonló mindkét országban. A továbbjátszás nehézsége mindenütt jelen van. Mivel gazdaságilag két más léptékű országról van szó, így a lehetőségek, a források is nagyon különbözőek. Németországban minden nagyobb városban vannak kortárs művészeteket, így táncot befogadó játszóhelyek, sokkal kiegyenlítettebb a jelenlét, a közönség nyitott a táncra. Magyarországon, kevés kivétellel, főleg Budapesten van lehetőség kifejezetten kortárs tánc produkciókat nézni, ebben az értelemben ez centralizáltabb, így szűkebb réteghez ér el.

Hogy találtál rá a Kulturfonds támogatás lehetőségére, és miért pályáztad meg?

Ismertem ezt a pályázatot, előttem volt az évek alatt, vártam azt a pillanatot, amikor összeáll egy olyan projekt, csapat és partner, amely igazán beleillik az IKF profiljába. Meglévő ötletet dolgoztam ki, érett és formálódott a téma, mire a pályázatra benyújtottam. Nagyon meglepődtem és örültem, hogy első pályázásra rögtön nyert a pályázat. Nemzetközi viszonylatban nem sok ilyen jellegű és financiális léptékű lehetőség van jelen.