© 2011 Rowohlt Verlag GmbH, Reinbek bei Hamburg
A „Volt egyszer egy indiánföld”17 éves elbeszélője egyes szám első személyben tizenkét nyári szünidei napról mesél: a lányokról, akikkel találkozik, az apjáról, egy bokszmérkőzésről és egy fesztiválról. A regény olyan, akár egy kirakójáték, lineáris kronológiát hiába keresünk benne. A sok gyors vágás, az időben történő ide-oda ugrálás nyitott és dinamikus formát teremt. Az időrendiség feladásával az ok-okozati kapcsolatok is megkérdőjeleződnek, ami az elbeszélő általános megbízhatatlanságát is aláhúzza. A fiú szétszórtnak látszik, aki egyrészt alárendeltként viselkedik, másrészt viszont igen talpraesett, kreatív és megfontolt. Nyelvhasználata hiányos mondatokkal teli, de épp ezért valósághű. A „Volt egyszer egy indiánföld” a fejlődésregényhez is közel áll, de végső soron nem lehet műfajilag egyértelműen beskatulyázni, mivel Mohl számos motívumot és elbeszélésformát – westernt, krimit, szerelmi történetet – ötvöz.