Tóth Kinga: Versek
Ugrókötél
- Iránba is -vágják a hajukat a kendős a lepelbe tekert asszonyok
csigahajamat vágom én is tekeredjen a sírokon
a koszorúkra fonódjon rá vörös hajam barna hajam
hamus arcú szulamithajam ne fakuljon ha napfény esik rá
óriásbabába fonott babába zárnak abból beszélek
óriásnővé építenek a bábom túlnő rajtam
belülről mozgatom a tagjaim áldást osztok rátok
hajfonatokat dobok közétek gyökeret eresztenek
gabona lesz belőlük tüzifa ki ne merjetek vágni
ne merjetek aratni öntözzetek hagyjatok nőni
a napon forgasson fel ágyásomban az eső
lökje ki a fattyat oldalhajtásaimból máshol
burjánzzon az erdő s a hajfonatok
mint a pernye lepjék be az országot
mint a szénpor az indusztriális nagyvárosok bőrén
meghajasodnak a házak a földeket az építményeket
szőrtakaró lepi női szőr mindenem megborotválom
csupaszon lépek elétek hát mit akartok még elvenni
hova akartok meg benyúlni hogy megértsetek
mit akartok meg kibelezni ebből a rácsos nőbabából
így pakoljátok ki az anyátokat is kinn rekedt paraziták
belezitek éhkórságban és telítetlenségben
táncolok forgok kosárba beszőttem magamat a kerítésbe
akadtak hangzóim alabástromarcomat hófehérkeszámat
fák növik be becölöpöztem rághassam ki magam
az ünnepnapon amikor körbehordoznak es felmutatnak
odvat keresni búvóhelyet vaginámban nyugtalan a nép
nemzetet szoptatni kalitkában énekelni ringatót
vágjatok hajtsatok kislányok kötelet
Koszorú
- tekeréshez dúdolva -Szomorúvagyszomorúvagy meghajtalak háromszor
Átkötök rajtad gyolcsot pelenkát kisszoknyát gézeket
El fogsz majd esni leucoplastot előre aztán legyen inkább
Nadrágszoknya nem megy át közte a tekerőm ugrókötéllel
Fordulunk a kötvetkezőre rétegelődik rajtad az iskola az első
Oltás az első nagy elesés a betonpályán a bizonyítvány
A mazsorettbot előbb fából van az meg fog törni te is
Belefegyelmeznek a ritmusba kattanásik húzd fel a térded
Érjen magadhoz a lábfejed csiklandozza a köldöködet ha
Nem ér fel addig csinálj úgy a következő tamponfüzér lesz
Műanyag betéteket ragasztok össze a szárnyánál ez sok
Réteg lesz puha de nyálkás befedem posztóval
Szomorúvagyszomorúszemű savanyúcitrom nefájjon
Meghajtalak árvalányhajba tekerlek rajtad spárgában tartsd
Ágyneműkön lógó kötéltáncos férfikezeket rád
Izzadt jószagú rosszagú szőrőket indulatokat öleléseket
Abban leszel a legszebb az a legjobbdolgod nyissad meg
Feszítsd meg fogadd el fogadd be megtömünk kiegészülsz
Most leszel tele túlcsordulsz kenőanyagokkal feleslegekbe
Ragadnak a szövetek dunsztok püffednek gombafonalak
Szóródnak szőlőindák másznak be rügyet hajtasz zigóták
Fakadnak a fóliaaljzatodban megáll a levegő ne szagolj
Be megszédülsz elbódulsz nem tudsz feszesen állni
Harmatosvagyharmatos letörlöm rólad a szilva hamvát
Nyersen dalol a húsos virágod megkarózva körformában
Tartod az első pólyát a sokadik kötelet aztán a hajtásodét
Pelenkaszagú rétegekben erjedt gyümölcsöket fakasztasz
Forrásvizeddel öntözöl megcserjésedsz fellógatunk koszorúba
fáradsz hangodat megfogják a rétegek elálmosodnak
a látogatók domboldalra emlékműre emellek kilógatva siratlak
borulok rád