Érzékiség az új német filmekben
Testközelben

A Testközelben filmnapokkal a Goethe Intézet a kamerák előtt és a kamerák mögött dolgozó nőkre szeretné irányítani a figyelmet. Sajátos látásmódjukra, a "női tekintet”-re, a női elbeszélések ritmusára, és olyan történetekre, melyek arról szólnak, milyen érzés nőnek lenni, és hogyan élik meg a nők a 21. században a testiséget és az érzékiséget.

2014-ben Németországban megalakult a Pro Quote Regie egyesület, amely ma már Pro Quote Film néven működik. Olyan németországi filmkészítők szövetsége, akik egy sokszínű, egyenlőségen alapuló és innovatív film- és médiaiparban szeretnének dolgozni, és ennek érdekében készek is megtenni mindent, ami csak lehetséges. Felszólítják a műsorszolgáltatókat, a finanszírozókat és a filmiskolákat, hogy vezessék be az 50/50 arányt a film- és médiaiparban, mivel ez az egyetlen hatékony eszköz annak érdekében, hogy a női filmkészítők méltányos helyzetbe kerüljenek.

A 2022-es Berlinale elején a Pro Quote Film kezdeményezés a kancellári hivatalban személyes találkozás során ismertette a filmiparban tapasztalható, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos visszásságokat az új államminiszternek és a szövetségi kormány kulturális és médiaügyi biztosának, Claudia Rothnak. A (női) filmrendező, Rigoletti hat rövid vizuálisan emlékezetes és szatirikus videoklipben mutatja be, hogyan sérül a nemek közötti egyenlőség a filmiparban - például a nemek közötti bérszakadék, a kamera súlya és a fiatalok előnye témakörökben. A klipek hangsúlyozottan a szélesebb, érdeklődő közönség számára készültek.

2016-ban hirtelen meglepően sok német női rendező filmje szerepelt a legjobb nemzetközi fesztiválokon, került a mozikba, és keltett széles körben figyelmet.

Maren Ade Toni Erdmann-ja Cannes-ban a közönség és a kritikusok kedvence volt, Nicolette Krebitz Wild című filmje pedig a Sundance Filmfesztiválon keltett szenzációt. Maria Schrader első rendezésével, a Búcsú Európától című alkotással különleges stilisztikai kísérletre vállalkozott, Anne Zohra Berrached pedig a terhesség megszakításának társadalmi tabujáról beszélt a 24 hét című filmjében. Karoline Herfurth is először forgatott rendezőként (SMS neked), s több fiatal női rendező debütált a mozikban, például Leonie Krippendof a Looping-gal és Theresa von Eltz a 4 Királyok c. filmmel. Doris Dörrie az Üdvözlet Fukushimából című új filmjével jelentkezett, Valeska Grisebach pedig női rendezőként forgatott filmet a toxikus férfiasság légköréről (Western). [1]

Azóta egyre nagyobb figyelem kíséri a Németországban a női rendezők alkotásait, aki saját filmjeiket írják, rendezik és valósítják meg producerként.

A Testközelben filmnapokkal szintén a kamerák előtt és a kamerák mögött dolgozó nőkre szeretnénk irányítani a figyelmet. Sajátos látásmódjukra, a "női tekintet”-re, a női elbeszélések ritmusára, és olyan történetekre, melyek arról szólnak, milyen érzés nőnek lenni, és hogyan élik meg a nők a 21. században a testiséget és az érzékiséget.

A Kokon a 14 éves Nóráról szól, aki a pubertáskorral küzd, s közben ráébred, hogy a lányokhoz vonzódik. Leonie Krippendorf egy interjúban elmondta: "olyan filmet akartam készíteni, amely kifejezetten közvetíti a test érzetét, és amely a szokásosnál reálisabban mutatja be a például az első menstruáció témáját. Ez volt az eredeti ötlet, és az egyik első jelenet a Nóra és Romy közötti jelenet volt a vécén." [2]

A Meztelen állatok egy fontos fordulópontot mutat be öt fiatal életében, akiknek több száll is kötődnek egymáshoz. A küzdősport és a szexről való beszélgetések között különféle kapcsolati konstellációban élik ki érzéseiket, keresik egymást, bujkálnak, csókolóznak és megütik egymást. "... egy film, ami ott van, ahol fáj. Ott, ahol a szív dobog. Ott, ahol sebezhetővé válunk, és ugyanakkor minden erőnkkel védekezünk saját sebezhetőségünk ellen." - fogalmaz Melanie Waelde rendező.

A Boldogság-ban Henrika Kull két nő történetét meséli el, akik egy olyan világban találkoznak, ahol a női testek árucikké válik. Rendezői nyilatkozatában a következőket mondja: "A vágy és a testiség, de a társadalmi határhelyzetek és a megbélyegzés helyei is olyan témák, amelyek mindig is lenyűgöztek. A kutatás 2010-ben vezetett először egy bordélyházba. Meg akartam tudni, hogyan működik ez a hely: Hogyan viszonyulnának az ottani nők a nőiességükhöz, hogyan bánnának egymással, és a vendégeikkel?" [3]

Nicolette Krebitz Vad című filmjében a főszereplőnő a város szélén találkozik egy farkassal, aki lenyűgözi őt. Sikerül befognia, és az állat közelsége felerősíti benne az ösztönös oldalát. A rendezőnő egy interjúban elmondta: "A testet például kiemelt fontossággal kezelik, állandóan védik és biztonságba akarják helyezni,  és trenírozzák, hogy egyre tovább és tovább éljen. Ne dohányozz, ne igyál, hiszen vigyáznod kell magadra. Ugyanakkor egyre távolabb kerülünk a testünktől és a valódi közelségtől. Ez érdekelt engem." [4]

A négy film mind más és más szemszögből vizsgálja a testiséget. De mindezekben a filmekben a női filmkészítők új generációja mutatja meg, hogy képes túllépni a heteroszexuális fehér férfiak által a múlt században kialakított filmnyelven, s valami újat alkotni.

Jegyzetek
[1] A Toni Erdmann, a 24 hét, a Búcsú Európától és az SMS neked c. filmek a magyar mozikban is láthatóak voltak. A többi említett film szinte mindegyike bemutatásra került a budapesti Goethe Intézet által szervezett rendezvényeken.
[2] http://salzgeber.de/glueckbliss
[3] https://www.kinofenster.de/filme/archiv-film-des-monats/kf2008/kf2008-kokon-interview-krippendorff-urzendowsky/
[4] https://www.sueddeutsche.de/kultur/interview-mit-nicolette-krebitz-wir-versuchen-staendig-gefahr-zu-kontrollieren-1.2945717-2