gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Kafka humora
A nagy nevető

A Zeltnergasse 3-ban található ház lépcsője Prágában
A Zeltnergasse 3-ban található ház lépcsője Prágában | © Verlag Klaus Wagenbach

Kafka búskomor, rémálmomszerű szövegek írója lenne? – Lehet, hogy találó is ez a kijelentés. Másfelől azonban ez a látásmód igencsak felszínes. Eredjünk hát Kafka komikus oldalának nyomába!

Egy olyan irodalmi félreértésről van szó, amely napjainkig makacsul tartja magát: Franz Kafka írásai főleg melankolikus vagy hátborzongató látomásokat kínálnak az olvasónak – maga Kafka pedig elsősorban a boldogtalanság önkínzó tudósítója. Ahogyan Klaus Wagenbach író és kiadó írja Ein Käfig ging einen Vogel suchen – Komisches und Groteskes (2018) [1] című könyvében, a „Kafka” és a „kafkai” szavak mögött most olyan dolgokat értünk/sejtünk, amelyek valójában „elszakadtak” időközben az író műveitől: a sötétet, az érthetetlent és egy olyan fajta értelmezést, amely Kafkát „prófétájává” és „védőszentjévé” avatja mindazoknak,„akik számára az élet kilátástalannak tűnik”. [2]

Azt a tényt, hogy Kafka munkásságának van egy humoros felhangja is, amely ugyanolyan fontos, sőt ugyanolyan „kafkai”, mint az író búskomor oldala, az évek során számos Kafka-szakértő ismételten is kihangsúlyozta. Ám hajlamosak vagyunk ezt újra és újra figyelmen kívül hagyni. Ennek pedig valószínűleg különböző okai vannak.

Vegyük például azt a tényt, hogy úgy tűnik, a legtöbben többet vélnek tudni Kafka életének bizonyos vonatkozásairól, mint magáról a műveiről: így például Kafka rossz kapcsolatáról apjával, kudarccal végződő szerelmi próbálkozásairól, biztosítási tisztségviselői munkájával való elégedetlenségéről, vagy éppen arról, hogy korán halt meg tuberkulózisban... Mindezeken kívül tartja magát egy olyan értelmezés is, amely szerint Kafka megjósolta volna a nemzetiszocializmus bűneit – ezt az olvasatot több kritikus is, mint például James Hawes 2008-as Excavating Kafka  című művében rendkívül problematikusnak tartja. Hogy ne is említsük azt a tényt, hogy sokaknak, ha Kafkára gondolnak, automatikusan az a híres portré jelenik meg a szemük előtt, amely 1923-ban készült róla, és amelyen betegsége utolsó szakaszában látható: komoran, mélyen ülő szemekkel, beesett arccal. Pedig léteznek más képek is Kafkáról egészen más lelkiállapotban - vagyis jó hangulatban. (És egyébként, ahogy Wagenbach kifejti, a fent említett képet „az 1950-es években a Fischer kiadó reklámosztályán retusálták, hangsúlyozandó az író „misztikus” jellegét.)

Végül pedig minden bizonnyal ebben az egészben az is közrejátszik, hogy létezik egy ún. intellektuális bizalmatlanság a humorral és a viccel szemben: ezt a gondolatot pedig az táplálja, hogy ezek a filozófiai és érzelmi mélység ellentétei volnának – nem pedig inkább annak bizonyos aspektusai.

Pedig ahogy Astrid Dehe és Achim Engstler is megállapítja 2011-es, Kafkas komische Seiten [3] című művükben, Kafka „nyugtalan ember volt ugyan, olyan, aki újra meg újra, szinte már kényszeresen kudarcot vallott” – másfelől viszont humoros is tudott lenni. Leveleiben és naplóiban munkahelyi nevetésrohamokról számol be, és az utazásai során tapasztalt abszurd helyzetekről. Barátja, Max Brod azt meséli, hogy Kafka akkorákat nevetett A per felolvasása közben, hogy „egy ideig nem is tudta folytatni az olvasást”. Maga Kafka pedig így írt első menyasszonyának, Felice Bauernek: „Nevetni is tudok […], sőt nagy nevetőként is ismernek.” [4]

Ahogy Dehe és Engstler is megállapítja, Kafka írásainak jókora részében szinte „kiszámítottan a komikus hatásra játszik”. És valóban, aki figyelmesen – vagy egyáltalán – olvas Kafkát, az sok humoros részt is talál műveiben. Lehet, hogy ezek többsége nem vicces a szó „vidám” értelmében. Ennek fejében viszont Kafka humora éleseszű, amibe persze beletartozik az irónia, a groteszk, a szatirikus, a rosszindulatú és persze az abszurd is.

 „csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban!“

Hogy ne lankadjon az olvasó figyelme, íme Kafka néhány komikus oldala: Gregor Samsa, Az átváltozás hőse – vagy inkább: antihőse – reggel felébred, és meglepetten tapasztalja, hogy féreggé vált. Ahogy Dehe és Engstler írja, ez a körülmény kissé sokkoló lehet azok számára, akik „normál hajlamúak”. Az utazó ügynököt viszont az bosszantja, hogy így lekési a vonatát. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam!” Majd Samsa megállapítja, hogy hat „lába” és „páncélszerűen kemény” háta van, és hogy a hangja „fájdalmas csipogásnak” tűnik. Ám néhány oldal erejéig főleg arra gondol, hogy ami kínozza, az bizony "nem más, mint az alapos megfázásnak" az előjele. Később pedig, amikor átalakulása miatt nem tud felkelni: "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban"! [5]

Tekintettel ennek a kispolgárnak a háboríthatatlanságára, szolgai aggodalmaira, teljesen a helyzetéhez nem illő reakciójára – vajon mi mást tehet az olvasó (egyelőre), mint hogy nevet?

SLAPSTICK

Kafka számos jelenetének sajátos komikumát, amelyben az emberek elesnek, kölcsönösen ütlegelik egymást, mechanikusan vagy nehézkesen mozognak, gyakran nevezik Kafka saját és sajátos „slapstick” műfajának. Ez a filmvígjátékok, eredetileg a korai némafilmek előadásmódjára utal, amely a testbeszédre támaszkodik, néma és általában erőszakos – a maga bohókás módján mégis nagyon szórakoztató.

Ilyen jelenet található A Perben: a regény egyik mindenütt jelenlévő és baljóslatú bíróságán egy idős ügyvéd megakadályozza, hogy kollégái beléphessenek az irodába. Nevezetesen: „huszonnégy órai, valószínűleg nem nagyon termékeny munka után, a kijárati ajtóhoz ment, lesbe állt, és minden ügyvédet, aki be akart lépni, ledobott a lépcsőn. Huszonnégy órányi valószínűleg nem túl gyümölcsöző munka után a bejárati ajtóhoz ment, lesben állt, és minden bejutni próbáló ügyvédet ledobott a lépcsőn” – írja Kafka. Az ügyvédek megegyeznek abban, hogy kifárasztják az öregurat. „Mindig újabb ügyvédet küldtek föl, az felszaladt a lépcsőn, s aztán, a lehetőséghez mérten ellenállva ugyan, de mégis tűrte, hogy lehajítsa, lent pedig elkapták a kollégái. Ez körülbelül egy óra hosszat tartott, aztán az öregúr - hisz már az éjszakai munkától is kimerült - csakugyan belefáradt…”. [6]

Aprólékos leírások

Kafkánál megfigyelhető még a testi vagy egyáltalán az ember fizikai folyamatainak aprólékos leírására irányuló szinte már rögeszmés vágy is. Ez persze rémes képi ábrázolásokhoz vezet, mint például a kínzási módszerekről szóló beszámoló A fegyencgyarmaton [7] (németül: In der Strafkolonie) című novellájában. Azonban ez a megszállottság olykor bizarr jelenetek forrásaivá is válhat.

Némelyik megtalálható A jelentés az Akadémiának (németül: Ein Bericht für eine Akademie) című rövidke novellában is, amelyben egy majom arról mesél, hogyan vált embereket imitáló lénnyé. „Olyan könnyű volt utánozni az embereket” – mondja egy helyütt elgondolkodva a majom. „Köpni már egy-két nap múlva tudtam. Kölcsönösen egymás képébe köpködtünk akkor; annyi volt csak a különbség, hogy én tisztára nyaltam utána az arcom, ők a magukét nem.” [8] A főhős emberré válásának ábrázolása sokszor fájdalmas érzelmeket vált ki, ugyanakkor annyira bizarr, hogy néha nem tudjuk megállni, hogy ne csóváljuk a fejünket - miközben valamiféle megdöbbent nevetést sem tudunk elnyomni.

Az átalakulás sok helye hasonló hatással bír. Például amikor Kafka leírja a féreggé vált Samsa ügyetlen próbálkozásait, hogy felkeljen az ágyból és elhagyja a szobáját: „A takarót ledobni igen egyszerű volt; csak föl kellett kissé fújnia magát, és már le is csúszott. A folytatás viszont nehezebben ment, különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége, helyettük viszont csak a sok lábacskája volt, amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak, és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. Ha be akarta hajlítani az egyiket, az volt az első, amelyik kiegyenesedett, és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt, amit akart, közben az összes többi felfokozott, fájdalmas izgalommal izgett-mozgott, mintha szabadjára engedték volna őket. [9] 

zavaros példázatok

Kafka munkája gazdag rövid példázatokban, amelyek mély erkölcsi bölcsességet takarnak – legalábbis így hisszük. A probléma csak az, hogy amikor ezeknek a paraboláknak a végére érünk - ahol az efféle szövegekben általában a csattanó és az ezzel járó megvilágosodás rejlik -, igazából fogalmunk sincs, mi is lenne a levonható tanulság!

Ez a helyzet a Kis mese [10] (németül: Kleine Fabel) című rövidke szövegben, ahol egy egér vált pár magvas gondolatot egy macskával – ami után a macska felfalja. De említhetnénk még A törvény kapujában [11] (németül: Vor dem Gesetz) címűt, vagy, ahol ez még egyértelműbben megmutatkozik, A hasonlatokról [12] (németül: Von den Gleichnissen) című rövid dialógusában, amely ezzel az elmélkedéssel indul:

„Sokan panaszkodtak, hogy a bölcsek szavai mindig csak példabeszédek, de a mindennapi életben használhatatlanok, és ez az egyetlen, amink van. Amikor a bölcs ember azt mondja: "Menj át", nem azt jelenti, hogy át kell menni a másik oldalra, amit még megtehetne, ha az út eredménye megérné, hanem valami legendás odaát, valamire, amit nem ismerünk, amit ő maga sem tud közelebbről megjelölni, ami tehát itt nekünk semmiképpen sem segíthet..." [13] És ez így megy tovább, a szöveg vége pedig – valahogyan mégis - vicces módon zavarbaejtő.

Lelkiismeretes kommentátorok derekasan próbálták megfejteni ezeket a szövegeket: hiszen – szerintük - ezek Kafka munkásságának, életének, „spiritualitásának” stb. allegóriái. Na jó. Az embernek viszont inkább az az érzése, hogy Kafka valamiféle játékot játszik - a szavakkal, az olvasó elvárásaival, magával a műfajjal, vagyis a példabeszéddel. Talán igaza volt Beda Allemann irodalomtudósnak, amikor azt írta Kafka ép ésszel megfejthetetlen példázatairól, hogy ezek esetében „egész egyszerűen ördögi iróniáról” van szó.


[1] Magyarul körülbelül: Kalitka keres madarat – a komikus és a groteszk (2018). A ford. megjegyzése, fordítása

[2] Mivel a műnek magyar fordítása nincs, az idézőjeles részeket a cikk fordítójának fordításában közöljük.

[3] Magyarul körülbelül: Kafka komikus oldala – a ford. megjegyzése

[4] Kafka naplói alapján a ford. fordítása

[5] Az átváltozásból vett idézeteket Györffy Miklós fordításában közöltem. – A ford.

[6] A Perből vett idézeteket Szabó Ede fordításában közöltem. – A ford.

[7] Szabó Ede fordítása

[8] A jelentés az Akadémiának című műből vett idézeteket Tandori Dezső fordításában közöltem. – A ford.

[9] Györffy Miklós fordítása

[10] Tandori Dezső fordításában

[11] Gáli Lajos fordításában

[12] Tandori Dezső fordításában

[13] Tandori Dezső fordítása